Volt egy régi blogbejegyzésem, aminek a címe “BMI avagy ami húz visszafelé”. Ezt egy az egyben bámásolom, és kiegészíteném pár gondolattal, illetve tanulsággal:
Egy érdekes párbeszédet folytattunk nemrég a kerékpáros ismerőseimmel. Itt a tél, jön az alapozás, a karácsony, offseaseon, és éppen mezeket akarunk majd készíttetni. Mikor csináltassuk meg? Hát, legjobb lenne tavasszal. Mert a beszélgetés valahogy arra is terelődött, hogy éppen ki mennyi kiló, és habár nem én nyomom a legtöbbet, egyből jött a ne a súlyt nézzük, a BMI-t. Na de mi is az? A súly és magasság arányszáma. Persze ez alapján vannak kövérek, és nem kövérek, jó és jobb értékek. Itt jött az amit nem akartam tudni, BMI alapján nekem van a legrosszabb értékem közülük. 25,1 ami már enyhe túlsúlynak is minősülhet. Persze ha csupa izom lennék a 178 centimhez, akkor jó lenne, de sajnos a hasamon a hurkák nem ezt mutatják. Jó oké, de egy 80 kilós pasi tök átlagos, nincs azzal semmi baj… Nincs, hacsak nem a hegyre akarjuk felcipelni ezt a súlyt. Egy Balaton Maratonon még jól el tudok bújni a mezőnyben, addig egy Kínok kínján már semmi esélyem, miért is?