Ahhoz, hogy megértsük, mi történik egy cyclocross versenyen, első körben egy fontos dologgal tisztában kell lennünk. A szervezetünkben aerob, és anaerob energianyerési folyamatok váltakoznak közben. Az aerob munka folyamán főleg zsírból és szénhidrátból nyerünk energiát, és a szervezet több tejsavat tud eltakarítani, mint amennyit termel.
Anaerob állapotban atp-ből és kreatin foszfátból nyerünk energiát, oxigénhiányos állapotban, itt viszont a tejsav felszaporodás gyorsabb, mint amennyit a szervezet el tud takarítani.
És itt ugrik a hal a vízbe, egy cyclocross verseny hiába egy órás, és nagyon intenzív, mégiscsak az fog rajta jobb eredményt elérni, akinek magasabb az aerob-anaerob átmeneten a teljesítménye. Miért van ez így? Ha egy sík versenyt vagy egy időfutamot néznék, akkor a steady state állapot lenne az ideális, magyarul pont olyan teljesítményen menjünk, ahol a laktát termelődés és eltakarítás metszi egymást.
Ha jól beosztjuk az erőnket, akkor pont a táv végére kéne “kipukkadnunk”.Egy cyclocross verseny nem ilyen. Rengeteg kanyar, akadály, kigyorsítás, leugrás, emelkedők, nehezített pályarészek.
A grafikonon látható vonal, ahol a kék sáv átmegy pirosba, az a 275 watt (saját adat). Az e fölötti teljesítmény anaerob, ez alatti aerob. Látható, hogy mind a két “zónában” elég sok adatpont van.
Viszont, amit tudni kell, az anaerob teljesítményt nem lehet sokáig fenntartani, maximum 1 percig tudunk folyamatosan anaerob teljesítményen (ezt sem 100% anaerob energianyerésből van, itt már az aerob is 40%-ban jelen van) menni, utána pihennünk kell, ameddig a szervezetünk eltakarítja a felhalmozott tejsavat, és újra legyen elegendő üzemanyag az izmainkban (kreatin foszfát) egy hasonló meginduláshoz. A pulzus hiába magas mindvégig, a leadott teljesítmény egy ilyen versenyen teljesen máshogy oszlik el:
Egy cyclocross versenyen, amikor felszaporodott a tejsav, onnantól kezdve arányaiban kevesebb anaerob teljesítményt tudunk nyújtani, és ilyenkor lesz újra fontos az alapállóképesség. Minél jobb állapotban vagyunk, minél magasabb az aerob teljesítményünk, annál gyorsabbak leszünk egy cyclocross versenyen is. Annál hamarabb bontjuk le a savat, és annál hamarabb tudunk újra felette közlekedni. Ezekre kifejezetten vannak célirányos edzésmódszerek, de amit fontos tudni, a két enzimrendszer gyengíti egymás hatását, szóval ha anaerob edzésmunkát szeretnénk elkezdeni, akkor azt akkor van értelme elkezdeni, amikor az aerob motorunkat már a lehetőségekhez képest maximumra járattuk.
Egy versenyt ezért is érdemes szakaszokra bontani, vannak benne olyan részek, amiket megnyom az ember, és vannak benne, ahol próbál a lehető legkevesebb munkával átjutni, és pihenni közben. Ez is ezek az élettani hatások miatt vannak. Ha valakinek nincs elégséges állóképessége, akkor egy ilyen intenzív versenyen elég hamar eljuthat egy falig, ami után szétesik a mozgása, és egyre koordinálatlanabb lesz, egyre több hiba csúszik be a mozdulatokba. Itt jön képbe, hogy motorikusan mennyire van rendben, mennyire vannak a mozdulatok begyakorolva, és mennyi idő alatt tud regenerálódni egy ilyen megindulásból. Azon sem kell aggódni, ha a szezon első pár versenyén nincsen valaki csúcsformában, a képességeket sorrendben fejlesztjük, és egymás után. A csúcsforma időszak viszonylag rövid, nem lehet hónapokra kitolni. Ugyanígy, a magas intenzitású edzéseket sem viseli el a szervezet 12-14 hétnél tovább, utána gyakorlatilag újra kell alapoznunk. Szóval türelem, sok állóképességi edzés, technikai gyakorlás, és versenytapasztalat kell.
Ha most állnál neki, legyél magaddal türelmes. Ha a jövő szezonra koncentrálsz már most, akkor szívesen segítek a felkészülésben!